Children Of Decadence - A romlás gyermekei

 

Rohanok a holdfény borítójának árnyékába

Halálos evezés. Az éjszakába

Vadul rohanunk a holnap reménye nélkül

Nincs holnap nekünk.

 

Úgy sétálunk át a tűzön,

Hogy bent mind megégünk.  Megkaparintani akarod rögtön

A seb lángját, te sosem vagy

Ugyan az.

 

Be akarsz zárkózni és érezni

A halál ízét? Tudom, hogy le akarsz baszni

Még vörösen nem vérzek. Nem lehet gondom kisebb

Szóval, befejezem a rohadást a sárban, úgyhogy gyere te kurva ide

És add meg nekem a legjobb lövéseidet.

 

Te tényleg keresztül látsz, amin akarsz és át

Rajtam és azon, amit akarok, mi vagyunk a lázadás

Gyermekei, harcolunk, vérzünk

Nem próbálunk meg visszatérni, hogy prédikáljanak értünk

És rólam, mi vagyunk a romlás gyermekei

Mi jók vagyunk, igaziak vagyunk, harcolni fogunk és vérezni

Kurvára halálosak vagyunk, meghalunk és ennyi.

 

Mindenki szerencsétlen fasz, aki szerint csodás vagyok és ez az út is, amin ma

Látszólag elmegyek. De ez minden, amit kapok valaha

És minden, mit valaha is kaptam, így most el vagyok bocsátva.

 

Towards Dead End – Közel a halálhoz

 

Az ösvény végén nem lobban a fény

A múlt elnyomásával szembesít

Félelem…uralkodik…őrült…engedelmeskedik

Visszahúz a csendbe, hogy szorongásban maradjak itt

Nem számít, hol vagyok, egyedül vagyok úgyis

Összeomlottak álmaim

Ezer futó könnycseppbe

Csöpögnek a könnyek, csöpögnek a könnyek le, le

Mélyre, le az ereimbe

 

Sétálok közel a halához, sétálok egyedül

Két lépésre az őrülettől

Nincs vezércsillagfény, gondolataim lefelé

Eveznek a halál felé

Hamarosan eljön az idő, hogy elmenjek én

 

Vissza húz a csendbe, hogy szorongásban maradjak

Nem számít, hol vagyok, egyedül vagyok. Kisírom magamat

A véres könnyeket kivérzem, szóval a világ bassza meg

Elmegyek, nem érdekel (Kit érdekel)

 

Needler 24/7 – Döfködő 24/7

 

Egy napja durva lettem és a távolban vagyok

Nem nevethetek, nem sírhatok…

Mielőtt engem bírálsz, nézz magadba!

Ereszkedj le, ne élj hazugságban

 

Minden nyomasztó seb ellenére, ami van a szívedben,

Nem lehet, hogy utálj, amiért én utálom amit teszel az életben.

 

Minden szépséged ellenére felhasználnak a távolban,

Hátba döf egy kurva, bele a csontba és te vagy az.

 

És minden nap, mikor egy kés a hátamba döf és forog benne,

Megfertőzi a tűz a szemeimet és a szívem ég

Úgy gyalogolok feléd, mint egy kis zár a mennyben

Miután megint olyan vagy, mint egy döfködő 24/7.

 

Lenézel rám, látod a létező világ söpredékét

Igen baszd meg, gyarló és trágár, ez vagyok én

Nem vagyok miatt boldog, de ez van, én nem bírálok és nem rendelkezek

Jobban, mint más emberek.

 

Minden szépséged ellenére a távolban felhasználnak,

Valaki, bárki meg tudja mondani, még mi a fasz várhat?

 

Chockehold (Chocken’n’Loaded) - Kést ragadni (tuskó és megterhelt)

 

A rétem neve a hely, ahol élek

Gondosan megnézek mindent, minden lépést érzek

Megfojt engem távol egy világos fehér dzseki

Fáradtak a szemeim.

 

Én… a homlokomon fémet érzek, hideg

Mint… a halottá válás kötelező öröme is ilyen

 

Lent van a jövő! Leereszkedek…

Tiltakoznak ellene!

A végén kést veszek a kezembe

 

Csordultig vagyok telve, mint a pia, beledöngöllek a földbe,

Mint a vacak békét, mindenkit körberugdosok

Mikor jön el az ideje egy jobb napnak végre?

Tuskó és megterhelt lelki társam vezet utamon.

 

Triple Corps Hammerblow - Hármas alakulat kalapácsütése

 

Mint, mikor azt mondtam, tényleg megyek,

Sebeim is nyugalomra vágynak

Az utolsó este istenné leszek

Világít szívem a lángban.

 

Hagyjátok, hogy magamba öntsek néhány ízt

Figyeljetek csendben, ezek a vágyak utolsó sebeim

Hagyjatok egy utolsót lélegezni

Mielőtt nem láttam, vakok voltak szemeim

 

Hármas alakulat kalapácsütése

Hármas alakulat kalapácsütése

 

Ne lökdöss…

Ne lökdöss…

Ne lökdöss!

 

Bízzatok remek fogadalmamban

Az életem gyorsan elszáll magában

Értsétek a jelentését a bizalomnak

Mint az életnek, volt eleje ennek az útnak

Mozogj el az ütés elől ügyesen

Mint a csendes Bodom mellett

Érzem az utat, mint ahogy éreztem az elején

Érezd, érezd az elejét!

 

Hatebreeder – Gyűlölettenyésztő

 

Rátaláltam az ülésre, mindent elárultam, mostantól kezdve

Figyelem az embert, így érzem

Jónak magamat, de biztosan nem tudom, hogy kéne

A többi léleknek a mosolyt kivéve.

 

A szívem mélyén gyűlöllek

Most kibaszottul nem jó semmi, így érzek

 

Melletted láttam (?)

A többi lelket, mosolyukat kizártan

Úgy gondoltam, jó, ha mondom, amit látok (?)

Láttam gondolkodásmódod, hiúságod (?)

 

Sosem láttam a megtébolyult vadállatot magamban

Igaz, hogy egy segg vagyok és az is maradok

De miért most, oh hagyjatok magamra

Ez egy hatalmas faszság, oh ha meghalok, felszabadulok

 

Szénné fogsz égni, űrt hagyva magad után, amit megszívnak, mert ki vezet, az megszívja

Szükségünk van valamire, ami nyitva áll előttünk és életem külön kis pártjára

 

(Elmondom neked)

 

Behatolok minden keleti fény közé

Tudod, hogy nincs több kibaszott lelkem, üres vagyok

Nincs bennem semmi jó, nincsenek kibaszott gondolataim, ezért

Hozom össze kibaszott halálod

 

Bed Of Razors – Borotvák ágya

 

Látom égni a gyertyát fénnyel

Szemeidben, fellobban a lángok közt szemeimben

Egy koromfekete nyári éjjel

Szenvedély és sebbel

 

A borotva húsomba vésett

Karom vörössé vált, hatalmas vágyat érzek

Édes, vörös, meleg patakból iszol, eleresztesz

Add a kezed és engedd, hogy éreztessem veled védelmünk

A borotvák ágyában együtt vérzünk…

 

Érzem a tüzet, ami égeti szívem

Látom szikrázó szemedben

Egyre csak táplálod a tüzet

 

A borotva húsodba vésett, karod vörössé vált

Érzem, hogy hatalmas a vágy

Édes, vörös, meleg patakból iszom, eleresztelek

Megfogom kezeid, ezt a nyugalmat kedvelem

A borotvák ágyában alszunk együtt, a végtelenbe

 

 

 

Wrath Within – Belső harag

 

Egyszer ara vágyom, hogy eljöjjön, mikor örökké lehet élni

Fogj vissza, a történet fekete, mi mind meg akarunk halni

Azt mondtad, rontsak be a látomásaidba – téged megnyugtatni

 

Egyszer visszanézek, csoda van

A jászolon az éjszakával

Szenzációs, hívj a halálodban

 

Nézz le, ültetünk és várunk, hogy megszólaljon ez itt

Egyszer arra vágyom, hogy visszatérjek hallani a sírást: engedjetek ki!

 

(És én vagyok az első, aki meg akar halni?!)

 

Üdvözítésemmel a sebedben

Vágyaidban magadat sebezed

Miért van ez mindig: fokozod sebedet

Miért nem vágysz rá, hogy visszanyerd a hideget

Gyere, vesd le mindened!

 

Megérintem a lábad, hideg, elhidegít a tűzben engem

És én égek sebmentesen

A sebed, úgy tűnik, messzire száll

Így minden, ami hideg meghal a tűzben talán.

 

Fokozod sebed, kiölöm belőled a feszültséget

Valahogy kapok utat vágyaiban

A sebedért könyörgök neked

Nem tudom lenyelni sebed: miért fordulsz vissza?

 

Downfall – Bukás

 

A közelben a végtelen tűz éjjele húzódik

Menekülök… egészen a fájdalom évéig

Keresztül látok a tükrön, s mintha szétesnék

Látok egy roncsot, égek még

 

Látok egy égő angyalt, beleesik a mocsokba

Lenézek, magamat látom, saját ellenségem találom magamban

 

Nézem magam, ahogy hanyatlok, hatalmas szikrába esem

Menekülök… egészen a romlásomig

Vágyakozom, hogy megtaláljam kivezető utam innen

Elhagyom magam, mert ők nem hagytak el értem semmit

A mocsok szétmorzsol engem.

 

Meghal a tűz a szurokszén-fekete ég reszkető szelében

Tükrözi a gyűlöletet a szemeimben

 

Látok egy égő angyalt, beleesik a mocsokba,

Lenézek, látom elszórt hamvaim a sírom körül halomban

 

Angyalok suttognak a tűzben, nem élek tovább

Változatlan odalent, elfáradtam, királyságom felé hosszú az utazás

 

Deathnight Warrior – A holtéj harcosa

 

Mielőtt a világosság belezuhan a sírokba

Az árnyékok közt

Nemsokára kirándulást teszek a fekete éjszakában

Az eget átrepülöm

 

Ez nem egy magányos szárnyalás

Az egyetlen társ fekete

Az égen a halál mindig hazugság

Tükrözi a gyűlöletet a szemeimben

 

Ha meghal a világosság, az árnyékok rám zuhannak

 

A te oldalad után a haláléra állok, ki van adva az utam

Megkorbácsolnak a holdfény árnyékában

Nem jutok ki onnan

Elvesztem a lehetőségét az örökkévalóságnak

 

(Ólom párt)

 

Az egyedüli legfőbb halott őre vagy

Az éjszakában megtalálom italom, a véred az

A halott éjjelének friss húsa vagy kezeimben

Ő az éjszaka vége miatt halt meg

 

Ne várj, hívj engem, halál a nevem!

Ők mind állhatatosak, mikor a seb terjed

Én várni nem vagyok képes!

 

(Seggbe rúgom az egyedülit)

 

(Miután az egyedüli párt visszatér)

 

Ez egy ilyen magányos harc

Az egyetlen társ fekete

A halál mindig hazugság, ha az égen vagy

Tükrözi a gyűlöletet a szemeimben

 

Egy ilyen seb most meghal végleg

De előbb hatalmassá válik a szélben

Mindig is azt mondtam, állj meg [talán keményen?]

A holdfény árnyékában végre

Hasíts ketté most, kérlek!

 

Lake Bodom – Bodom tó

 

Ossz lapot nekem is,

Az éjszakában hívom a halottat az istenhez!

A káoszt csillapítsd!

Láncokkal az utolsó győzelemhez!

 

A fény utat tör az égen

Pallosom a Lord miatt éled

A halált hívod elfeketedett rögeszmédben

Az egyetlen út a siker!

IGEN!

 

Szóval várj a menekülésre

Gyere velem

Élj szent életet

Élj értem

 

A te urad,

Ki a véres isten miatt a földön tönkremegy,

Ma este az én oldalamon van

Mutass egy helyet, ahol meghalhatok érted

És adj nekem életet a lángokban

 

A fény után beköszönt a feketeség

A vég Odüsszeiája

A káosz ura él

Igaz álmaim az életről szólnak látomásaimban

Ez az éj a háborúé, -  Igen!

 

Az éjszaka fia volt az,

A baloldal elpusztítója

Én most várok a pusztulásra

 

Mondd,

A földön miért van ez a véres isten

És az én oldalamon is folyton?

Vigyél el a helyre, ahol meghalhatok érted

 

Yaaaaawwww!!!

A gyűlöleté az utolsó dal

Átváltozok ma este – igen

Vad leszek végre!