1. Follow The Reaper
2. Bodom After Midnight
3. Children Of Decadence
4. Every Time I Die
5. Mask Of Sanity
6. Taste Of My Scythe
7. Hate Me!
8. Northern Comfort
9. Kissing The Shadows
10. Hellion (Bonus Track)
Infók a lemezről:
A megjelent digipackokon bonus számok is voltak:
"Hellion" (W.A.S.P feldolg.) (3:03) – Csak Európában és Amerikában.
"Shot In The Dark" (Ozzy Osbourne feldolg.) "Hellion" (W.A.S.P feldolg.) – csak Japánban
"Don't Stop at the Top" (Scorpions feldolg.) – Csak Finnországban.
A bevezető beszédet a Taste of my Scythe-ban The Exorcist 3 c. filmből vették.
A bridge a Bodom After Midnight-ban a The Rock c. filmből van.
Videóklipp az Every Time I Die-ból készült.
"A borítón ott virít az elmaradhatatlan kaszás rém + tó, mely a zenekar nevét is adta, gyönyörű királykékben a színskála piros és zöld korábbi felhasználása után. Itt a friss stíluskavalkád, ahogy azt már megszokhattuk Bodom csemetéitől. Heroikus témák károgva, klasszikus szólók bombasztikus billentyűbetétekkel, valamit elcsíptek nagyon a srácok, és két lemezen keresztül lazán odavetették nekünk, mi meg haraptunk belőle jó nagyokat. Senki sem várta tőlük, hogy most a harmadikkal megújítják a stílust, zenei forradalmat visznek az ügyes sablonokba; és ezt nem is tették. Hozták a szokásos COB témákat, ügyesen összerakott dalokkal, húzós, harapós riffekkel, megcsinálták ezt kéremszépen, hozzátenni és elvenni belőle dőreség lenne. De! Úgy érzem, elérték a tökéletes egy helyben toporgás művészi megvalósítását, újdonságot ne keress, keskeny csíkban mutatható ki a muzikális változtatás, talán dallamosabbak kicsivel, mint eddig. Önmagában nagyon jó kis album a Follow The Reaper, élvezhető, lendületes, csak majd' ugyanolyan, mint az első kettő. Na, pont ezért nem tudok annyira lelkesedni érte, mint a Hatebreederért mondjuk. El nem tudom képzelni, hogy a köv. lemezt milyen riffekből fogják összeállítani, mert negyedszerre ugyanaz..."
Lehet-e tökéletesíteni a tökéletest? Magától értetődik, hogy nem lehet. Épp ezért alaposan feladta magának a leckét a Children Of Bodom, amikor két olyan albummal nyitott, melyeket lényegében egyetlen fölösleges hang sem terhel, a témák és a hangzás pedig kifogástalanul egészítik ki egymást.
Ezek után legfeljebb még egy mintaszerű albummal rukkolhatott elő a finn hörgős-klasszicizáló metálbanda, és ez maradéktalanul sikerült is nekik. Stílusukat tekintve furcsának tűnhet, hogy szinte minden nótájukban felfedezhető valamelyik korábbi banda vagy gitárvirtuóz hatása, és ez ennél az anyagnál sem alakult másképp.
Ugyanakkor mindegyik albumon más zenei vonal dominál, ezúttal épp a Metallica és a Megadeth némelykor egészen elvetemült kromatikus skálákat megtámogató, egyszerű de ütős riffjeinek borongós, nem egyszer végtelen kiábrándultságot tükröző muzsikájára hasonlítanak a szólók és a kíséret témái.
Nehogy bárkinek kételye támadjon afelől, hogy valóban a Metallica inspirálta a számok egy részét, a Hate Me! átvezető témájában a Ride the Lightning albumról ismert For Whom the Bell Tolls vezérmotívumának kissé bodomosított változatára ismerhetünk rá, de a Children Of Decadence és a Taste Of My Scythe című nótákból is erősen kiérezhető a hetfieldi ihletettség.
A régebbi metálzenék stíluselemeinek beemelése mellet azonban Laihoék új hangzásokkal is kísérleteznek - jóllehet rockmuzsikában manapság nehéz újat hozni már. A Bodom After Midnightban először szólal meg karakteresen flangerezett gitár, a Children Of Decadence pedig alig torzított, visszhangos hangzással gazdagítja a palettát.
A tagadhatatlanul bodomos, dinamikus kezdő nóta mellett az eredeti záró szám, a Kissing the Shadows idézi még az eredetileg a Stratovarius és Yngwie Malmsteen nyomdokain induló zenészek formanyelvét.
Meg kell jegyeznem még, hogy a Follow The Reaper az első album, melyen egyértelműen kitűnik - különösen a Bodom After Midnight és a Mask Of Sanity című nótákban -, mennyire gyors Alexi Laiho gitárjátéka.
A bónuszként felkerült Hellion a Fonográf „Lökd ide a sört” refrénű „mulatós” dalának nyersebb, durvább utódja, és talán az egyetlen nóta az albumon, mely nem üti meg a Bodomtól megszokott, igen magas színvonalat.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
